A Kabdebó család ősei a hajdani Örményország területéről származnak, ahonnan a 14. század végén menekültek el több tízezer sorstársukkal együtt. A Fekete tenger északi partvidékét megkerülve Moldvában telepedtek le. Itt tovább folytatták eredeti mesterségeiket, és idővel a helyi lakosság számára nehezen kiejthető, értelmetlen örmény nevek helyett ragadványneveket kezdtek viselni.
A Kabdebó család eredeti örmény neve JEZERAN volt, amelynek jelentése “marhákkal foglalkozó ember”. Mivel Moldvában is mészárosként dolgoztak, és a mesterség ottani jelképe a bolt bejárata fölé akasztott ökörfő volt, rájuk ragadt a „Cap de bou” („Ökörfő”) elnevezés.
A 17. században I. Apafi Mihály fejedelem mintegy nyolc-tízezer örményt hívott be Moldvából Erdélybe, az ország gazdasági és kereskedelmi fellendítése érdekében. Az iparral és kereskedelemmel foglalkozó, szorgalmas és mozgékony örmények viszonylag gyorsan beilleszkedtek az itteni békés, befogadó közegbe, és vegyes házasságok révén néhány nemzedék alatt magyarrá váltak.
Számos örmény származású család utódai megőrizték a Moldvában felvett ragadványneveket, csupán a magyaros hangzás miatt, magyarosan írják azokat. Például: Patrubány (patru bani-négy pénz), Esztegár (stegar-zászlós), Kápálb (cap alb-őszfejű), Dzsokebin (joacă bine-jótáncú), Verzár (vărzar-káposztás), Vákár (văcar-tehénhajcsár) stb.
Az idők során a szerteágazó Kabdebó család nevének írásmódja is változott, így ma több alakban is előfordul: Kabdebó, Cabdebó, Kapdebó vagy Kabdebon.
A székelyudvarhelyi ág a gyergyószentmiklósi Kabdebó családból ered. E család egyik tagja, Kabdebó Márton kereskedő megvásárolta az Arad megyei talpasi uradalmat, és 1838-ban I. Ferdinánd osztrák császártól és magyar királytól nemesi oklevelet valamint címert kapott Talpasi előnévvel.
A nyomda emblémáját Kabdebó Sándor tervezte, aki a családi nemesi címer több motívumát is felhasználta a munkája során.
